Bokros teendők

A kertészkedésnek talán az az igazi szépsége, hogy van annyira monoton, hogy az embernek közben legyen lehetősége arra, hogy a gondolatai mindenfelé elkalandozzanak, de van annyira változatos is, hogy ne unjon rá. És persze a legfontosabb, hogy a munkának azonnal látható, kézzel fogható eredménye is van. Sajnos ez utóbbi egy olyan dolog, amit számos munkakör nem tud biztosítani a mai modern, tömegtermelésre optimalizált társadalmunk és azok munkahelyei. Ezért sem véletlen, hogy az iparosodással nagyjából egy időben jelentek meg a mindenféle szabadidős tevékenységek és a hobbik, hogy ezeket a pozitív visszacsatolásokat megkaphassa az egyén, akkor, amikor barkácsol valami szépet vagy elmegy a moziba, esetleg a parkba, ha éppen szép idő van és meg tud enni közben egy fagyit. Persze ehhez kellettek azok a munkás mozgalmak is, amelyek eredményeképp kialakult a sztenderd 8 órás munka vagy éppen a szakszervezetek, mint intézményesült formája a dolgozói érdekképviseletnek.

Ilyesmi gondolatok keringtek egyébként a fejemben, miközben épp egy olyan problémát oldottam meg, ami már hetek óta zavart, csak éppen idáig nem volt alkalmam időt keríteni a megoldásra. Ugyanis ha a pozitív visszacsatolás, amit fentebb fejtegettem kiegészül még egy olyan tulajdonsággal is, hogy a munka eredménye nem csak magunk számára szép vagy hasznos, hanem sok más embernek is, na az a non plus ultra. És pontosan ez ösztönzött arra, hogy végül is saját kezembe vegyem kis metszőollómat, és nekiinduljak az Örs vezér terének, ahol, az IKEA mellett rendszeresen sétálva gyakran okozott bosszúságot egy, a járdára belógó bokor. Na ez az, amit most végül is visszább vágtam, és így most zavartalanul lehet haladni az érintett járdaszakaszon is. Lentebb látható az előtte és az utána képek. Mivel már elég hamar sötétedik, így az utána képek már csak sötétben tudtak elkészülni.