Korunk egyik legnagyobb kihívása az a mértékű információ-áramlás, mely nap mint nap körül vesz minket. Nevezhetjük akár információ-szennyezésnek is, ahogyan létezik zajszennyezés, fényszennyezés vagy akár levegőszennyezés és vízszennyezés is. Bár nagyon különböző fogalmak, tágabb értelemben mégis mindegyik olyan külső hatás, mely alapjaiban befolyásolja mindennapjainak, boldogulásunkat és jóllétünket. Fogyasztói társadalmunk központi gondolata, ahogy a neve is utal rá, hogy fogyasszunk, pörgessük a gazdaságot és termeljük a GDP-t. Ami, félreértés ne essék, önmagában még nem bűn, csak ez számos olyan kihívást és problémát eredményez, amiknek a kezelése meglehetősen széles skálán mozog hatékonyságukat és léptéküket illetően. Gyakori probléma, hogy a profitmaximalizálás lényegében félresöpör minden egyéb szempontot, sok esetben az adott eszköz eredeti célját is teljesen felülbírálva, eltorzítva. Véleményem szerint ennek esett áldozatául az okostelefon is, Ami ma már inkább bosszantó, mint szórakoztató, inkább unalmas, mint innovatív.
Az okostelefonoknak hosszú történelme van, ami egészen a 90-es évekre nyúlik vissza. Akkoriban a hagyományos mobilok még csak telefonálni tudtak, és már egy naptár vagy SMS is extra funkciónak számított. Ekkoriban váltak elterjedté a manager calculatorok, majd palmtopok, illetve a PDA-k is, hogy a papír alapú határidőnaplókat, zsebszámológépet és telefönkönyvet kiváltsák elektronikus módon. Később ezek az alap funkciók szép lassan beépültek a mobiltelefonokba, miközben sokkal kisebbek lettek. De ezzel együtt a PDA-k fejlődése sem állt le, fejlett operációs rendszert, irodai szoftvereket, WiFi-t, e-mail klienst, böngészőt, GPS-t, meg egy sor más menő extra funkciót kaptak. Eközben a mobiloknál még a WAP volt a menő, vagy jobb esetben az EDGE, mely sokkal szerényebb képességű volt minden tekintetben.
A következő nagy lépcsőfok a 3G megjelenése volt, mely lehetővé tette, hogy a helyhez kötött WiFi helyett bárhol elérhető legyen az internet. Lényegében a mai okostelefonok is itt jelentek meg. Az okostelefon fogalom ekkor a nyomógombos, de már operációs rendszerrel, mobilnettel, kamerával, multimédiával rendelkező mobilokat jelölte, míg a SIM foglalattal rendelkező, érintőképernyős PDA-k voltak a „telefonos PDA-k”. A mai modern okostelefonok lényegében ez utóbbi leszármazottai. A „hagyományos” okostelefonoknak a kegyelemdöfést az első iPhone megjelenése adta meg, onnantól lényegében kihalt ez a kategória.
Érdekesség, hogy a legelső iPhone-ban se 3G, se App Store nem volt még, az eredeti koncepció szerint lényegében a web lett volna az a platform, amely a mai értelemben vett appok helyett lett volna. Mindkét extra az iPhone 3G-be került be először, az alkalmazásbolt pedig alapjaiban megváltoztatta a mobiltelefonokról alkotott elképzeléseinket. HTML5 akkoriban még nem volt, az alkalmazásbolt hiánya pedig nem tette lehetővé a gyártó számára, hogy az appok minősége felett kontrollt gyakorolhasson, ami az App Store esetében adott, hiszen minden bekerülő app és annak frissítései minőség ellenőrzésen esnek át. Emellett persze az Apple hamar rájött arra is, hogy mekkora üzleti potenciál egy ilyen digitális bolt, hiszen az eladások után jutalékot kapnak, mely brutális mértékben nőtt azzal párhuzamosan, ahogyan egyre több ember rendelkezett okostelefonnal és ahogyan egyre több app jelent meg az áruházban.
De nem csak az áruház jelent meg, hanem egy másik fontos elem is: egy önálló ökoszisztéma, amely az Apple esetében az iTunes formájában valósult meg. Egyetlen iPhone modell sem rendelkezik FM rádióval, ennek pedig az egyik oka az, hogy az Apple így terelte az embereket az on demand rádiózás felé, „magyarul” a podcast-ekre, ami értelemszerűen a saját ökoszisztémájuk részét is képzi. Gyakorlatilag ha eltekintünk a hardverek folyamatos fejlődésétől, lényegében itt tartunk most: Egy tenyérnyi számítógép, mely portál különböző ökoszisztémákhoz, appokhoz, szolgáltatásokhoz.
Ebből és a folyamatos növekedésre való igényből következik a probléma gyökere is: A szolgáltatások azt igyekeznek elérni, hogy használják azokat, érthető módon, minél többet, annál jobb, már csak azért is, mert addig sem a konkurenciát használod. Az ökoszisztémák, ezzel együtt és ennek hatására pedig, ahogyan az egész internet, egyre inkább bezáródik, szeparálódik, hiszen minden szolgáltatásnak az az érdeke, hogy lehetőleg egy helyről használj minél több dolgot, így az interoperabilitásban ellenérdekeltek azok üzemeltetői. Ennek eredményeképpen a szolgáltatások API-jai egyre korlátozottabban érhetőek el, az egyes funkciókat pedig csak a hivatalos appokon keresztül lehet elérni. Például nem tudsz rácsatlakozni a saját Facebook naptáradra egy külső naptár app segítségével, hanem csak a Facebook appból vagy a webes felületről éred el, ahol az összes többi szolgáltatásaik is elérhetőek, ahelyett, hogy lenne egy célfeladatra kijelölt app, ahol közvetlen elérheted a különböző szolgáltatásokat, amik közül szabadon tudsz válogatni, és az adott szolgáltató teljesen másik szolgáltatása sem zavar közben.
Ez utóbbi zavar az, ami a figyelmünk tudatos befolyásolása. Hiszen az ökoszisztémák egyre sokrétűbbek, egyre több dologban képesek egymást kiváltani, és így kizárólagossá válni az ember életében. Nincs szükség párhuzamosan tucatnyi accountra és szolgáltatóra, mert elérhető egy helyről minden. Ez pedig azzal jár, például egy Facebook esetében, hogy egy felületen keresztül érsz el mindent, ahol minden szolgáltatás a maga módján próbálja magára terelni a figyelmet, és ahol gyakran az ember már csak azt veszi észre, hogy répát takarít be egy virtuális farmon, mikor igazából csak azért nyitotta meg a Facebookot, hogy bejelöljön egy eseményt, ami érdekli. Szélsőséges példa, de a lényeget jól illusztrálja.
A telefonos piac lényegében két részből áll, ugyanis az okostelefonok mellett csak a jellemzően időseknek szánt egyszerű, nyomógombos mobilok léteznek, minimális funkcionalitással. Hiányzik egy termékkategória, amely bár születőben van, de még nincs igazán kiforrott koncepció arra, hogy milyennek is kellene lennie.
Ez pedig az anti-okostelefon.
Többféle megközelítés is létezik, de az alap gondolat lényegében az, hogy térjünk vissza a mobiltelefon eredeti funkcionalitásához, a kapcsolattartáshoz, és minden más sallangot pedig felejtsünk el, különösen azokat, amik kifejezetten a figyelem elterelésére van kiélezve. Itt persze lehet mérlegelni, mi az, ami még belefér ebbe a koncepcióba és mi az, ami már nem. A legpuritánabb megközelítés például a Punkt-é, ahol lényegében csak telefonálás és SMS lehetséges. Rendelkezik 4G kapcsolattal, így modern hálózatokra is felmegy, szemben a régi, szekrény mélyén szunnyadó mobillal. Ez a mi esetünkben egyelőre kevésbé releváns, de vannak országok, ahol már most sincs 2G minden területen és minden szolgáltatónál, idővel pedig nálunk is le lesz kapcsolva.
Ugyanakkor van egy másik problematika is: A perc alapú telefonálás és az SMS árazása országonként széles skálán mozog. Magyarországon az SMS kifejezetten mostoha helyzetben van a hazai szolgáltatóknál. A Telekom esetében még a legdrágább csomag sem biztosít korlátlan SMS-t, a Yettel és a (Vodaf)one pedig csak a legdrágább csomagjaikban teszik lehetővé a korlátlan SMS-ezést. Történelmileg úgy alakult, hogy az okostelefonok megjelenésével párhuzamosan elég gyorsan megjelentek a különböző internet alapú üzenetküldő appok, amik az ingyenességüknél fogva elég hamar népszerűvé is váltak. Vannak piacok, ahol ennek hatására a szolgáltatók beadták a törölközőt, és ingyenessé tették az SMS-t, de vannak piacok, mint amilyen hazánk is, ahol a szolgáltatók valamilyen oknál fogva makacsul ragaszkodnak az SMS díjszabásához. Ennek eredménye pedig az, hogy gyakorlatilag nem éri meg üzeneteket írni butatelefonon Magyarországon.
A chat appok legnagyobb hiányossága éppen a már korábban említett interoperabilitás hiánya. Magyarul chat szolgáltatások között nincs lehetőség az üzenetküldésre, mindenki csak a platformon belül érhető el, emiatt pedig párhuzamosan sok appot kell használni, valamint a piaci verseny is jelentősen torzul, hiszen a legtöbb felhasználóval rendelkező platform lényegében bebetonozódik. Emellett pedig nem okostelefonokon is csak nagyon korlátozottan érhetőek el. Mindezen problémát felismerve már jó ideje, lényegében a chat appokkal megegyező ideje létezik az internet alapú SMS, az RCS, melynek a lényege az, hogy nem szükséges közös platformon lenni, hiszen a szolgáltatók között adott az átjárhatóság, elegendő csak a másik fél telefonszámát ismerni, valamint ha a másik fél nem rendelkezik internetkapcsolattal vagy RCS támogatással, akkor is célba ér az üzenet, csak hagyományos SMS formájában. Lényegében ez az Apple féle iMessage szabványosított, GSM változata. Ezt viszont sok mai butatelefon nem kezeli illetve a hazai szolgáltatók csomagjai sem teszik életképes alternatívává.
És persze vannak további funkciók is, melyek függőség kialakulása nélkül, célvezérelve használhatóak, és igazából nem lenne szükség okostelefonra sem, ilyen pl egy bike sharing rendszer, digitális pénztárca digitális igazolvány vagy éppen mobiljegy, melyek mind megkövetelik az okostelefon használatát, pusztán azért, mert az ezek használatához szükséges zárt platformok csak ezekre érhetőek el. Pedig egy MOL Bubi simán használható lenne SMS alapon is, a mobiljegy használatához pedig egy VGA kamera is elégséges a 2D-s vonalkód beolvasásához vagy a kód/ábra felmutatásához. Pusztán elhatározás kérdése lenne a megvalósítás.
A mai butatelefonok többsége programozható, de nem rendelkeznek nyílt áruházzal, így nem lehet csak úgy közzétenni rájuk appokat. Persze megoldás így is van, hiszen az appboltok előtt is meg tudták oldani a cégek, hogy eljuttassák a szolgáltatásaikat harmadik fél által fejlesztett eszközökre. Nyilván ehhez egy kézenfekvő megoldás lenne például az, ha lenne egy hazai cég, amely akár meglévő telefont forgalmaz saját szoftverrel, akik fel tudják keresni az érintett cégeket, és szerződni tudnak annak érdekében, hogy a platformjuk elérhető legyen azon a konkrét eszközön is. Na ilyen sajnos nincs, és ez jelenleg komoly akadálya annak, hogy okostelefonmentesen lehessen élni komolyabb funkcióvesztés nélkül.
Szerintem teljesen életképtelen amiről írsz, egy a régi szoftveres-hardveres akadály kiküszöbölése és összehangolása a régi készülékeknél értelmetlen lenne. Az elektronikai hulladék mindig is keletkezni fog, nem reintegrálni kell az elhasználódott technológiát, hanem elkerülni azt, hogy mivel veszélyes hulladék, magánkézbe jusson és harmadikvilágbeli országokban ne léphessen be a kereskedelembe. Amit felvázolsz, teljességgel szembemegy azokkal a szempontokkal, amik tehetnének az okostelefonok impulzuskibocsájtásának csökkentése erdekeben a tervezők. Senki nem akar egy elmaradott szolgálatatást használni mint az SMS a hetköznapokban ami még ráadásul pénzbe is kerül.
Nem teljesen értem, amit írsz, vagy te nem érted teljesen, amit én leírtam, de olyan, mintha kicsit elbeszélgetnénk egymás mellett. A posztban nem szerepelt régi hardverek reintegrálása. Bár kétségkívül az is egy hasznos dolog lenne, de én elsősorban új eszközben gondolkodtam. Különben mindkettőre léteznek példák, amik működnek is.
E-hulladék mindig is keletkezni fog, ez tény. Nem értem, miért végletekben kell gondolkodni. Szerintem igenis lehet és kell is törekedni a csökkentésükre. Az, hogy nem lehet teljesen nullára csökkenteni a mennyiségüket, és ezért inkább meg se próbáljuk, olyan, mint ha azt mondanám, hogy akkor mostantól nem fürdök, mert úgy is újra büdös leszek.
Amit felvázoltam, nem tudom, mivel és hogyan megy szembe, ezt nem fejtetted ki végül.
Az SMS elmaradott, de ahogy leírtam, az is fejlődik, ahogy az árazásra is kitértem, azt is figyelmen kívül hagytad. Nem mindenhol van ez, mint Magyarországon, hogy ilyen drága az SMS. Számos országban a legkisebb csomagban is már ingyenes. Az RCS pedig internet alapú, és az iMessage-hez hasonlóra SMS-re fallback-kel, ha szükséges, így olyankor is célba ér, amikor a chat üzenet nem, vagy nagyon lassan.