Fogyasztói társadalmunk talán egyik legundorítóbb, leggusztustalanabb jelensége a plázákban lézengő, különböző parfümöket, hitelkártyákat és egyebeket a gyanútlan vásárlókra tukmáló értékesítő ügynökök. Gyakorlatilag pénzt kapnak azért, hogy embereket zaklassanak és hogy a munkáltatóik érdekeit szolgálják, miközben semmilyen hasznot nem termelnek a világnak és semmilyen valós problémát nem oldanak meg. Gyakorlatilag ezt már a prostitúcióhoz lehetne hasonlítani, de ezt csak azért nem teszem meg, mert a prostituáltak legalább pillanatnyi örömforrást okoznak az embernek, de ezek még annyit sem.
Meggyőződésem, hogy civilizációnk vesztét a folyamatos növekedés hajszolása és a túlfogyasztás fogja eredményezni. Ez nem feltétlen jár együtt a teljes emberiség kipusztulásával, hiszen nem a mienk az első emberi civilizáció a bolygón és nem is az utolsó. Az ilyen ügynökök pedig ezt a folyamatot szolgálják ki gátlástalanul, csak azért, hogy egy hónappal tovább kihúzzák, nem törődve a hosszú távú következményekkel, és nem törődve azzal sem, hogy végezhetnének sokkal hasznosabb munkát is. Rengeteg alapítvány, civil szervezet szenved a munkaerőhiánnyal. Persze az is igaz, hogy oda magas fokú elhivatottság is kellene, ami sokakban nincs meg. Hiszen azt nem lehet a polcról leemelni, becsomagolt kész árúként.
Persze gondolhatjuk azt, hogy pl az újrahasznosítás, a megújuló energia vagy az elektromos autózás megoldást jelenthet a gondokra, a helyzet viszont az, hogy ha ezeket is csak a folyamatos növekedésnek rendeljük alá, akkor csak későbbre toljuk vele a problémát, és as végén pontosan ugyanott fogunk tartani, ahol a part szakad. Ezek persze ettől még szükséges megoldások, csak mellette tudnunk kellene mértéket tartani, hiszen a sok kisebb szennyező pontosan ugyanakkora végösszeg, mint a kevesebb nagy. De egyelőre úgy látom, hogy a környezettudatosság kimerül abban, hogy pontosan ugyanazt az életmódot folytathassuk, csak kisebb ökológiai lábnyom mellett, hogy a növekedés tovább folytatódhasson zökkenőmentesen.