Latin: a / A, á / Á, b / B, c / C, cs / Cs, d / D, dz / Dz, dzs / Dzs, e / E, é / É, f / F, g / G, gy / Gy, h / H, i / I, í / Í, j / J, k / K, l / L, ly / Ly, m / M, n / N, ny / Ny, o / O, ó / Ó, ö / Ö, ő / Ő, p / P, (q / Q,) r / R, s / S, sz / Sz, t / T, ty / Ty, u / U, ú / Ú, ü / Ü, ű / Ű, v / V, (w / W, x / X, y / Y,) z / Z, zs / Zs
Cirill: ӑ / Ӑ, а / А, б / Б, ц / Ц, ч / Ч, д / Д, ѕ / Ѕ, џ / Џ, є / Є, э / Э, ф / Ф, г / Г, ѓ / Ѓ, х / Х, й / Й, и / И, ј / Ј, к / К, л / Л, љ / Љ, м / М, н / Н, њ / Њ, о / О, ѡ / Ѡ, ө̆ / Ө̆, ө / Ө, п / П, р / Р, ш / Ш, с / С, т / Т, ќ / Ќ, ў / Ў, у / У, ү̆ / Ү̆, ү / Ү, в / В, з / З, ж / Ж
Ӑ лєгнӑѓобб кйхивашт ӑ мӑганхӑнгзѡк јєлєнтєттэк, ўѓӑнйш ӑ мӑѓӑр њєлв тө̆ббєт тӑртӑлмӑз, мйнт ӑмєњњй ӑ штӑндӑрд цйрйлл абэцэбєн тӑлалхӑтѡ, нєм бєсэлвє ӑррѡл, хоѓ нйнч ӑ цйрйллбєн єѓ єѓшэгєш, сэлєш кө̆рбєн хӑсналт јєл ӑ мӑганхӑнгзѡ хоссӑббиташарӑ шєм. Ӑ хоссу „Ó” єшєтэбєн ӑ мар кйкопотт ѡмєгӑ бєтүт тӑлалтӑм ӑлкӑлмӑшнӑк (ѡ, Ѡ), ӑз „Ő” эш „Ű” єшєтэбєн ӑ рө̆вйд ӑлӑкокноз пєдиг ӑз „ө̆, Ө̆” эш „ү̆, Ү̆” бєтүкєт кєллєт хӑснaлном, ӑмйк нєм рэсєй ӑ Unicode кӑрӑктєркэслєтнєк, иѓ кэњтєлєн вӑѓок уѓнєвєзєтт комбйналѡ кӑрӑктєрт хӑснaлнй ӑ мєгфєлєлө экєзєт мєгјєлєнитэшэхєз. Ӑз „A” хӑнг єшєтэбєн ӑзт вєттєм ӑлӑпўл, хоѓ ӑз орос њєлв ӑ „J” хӑнг єшєтэбєн ӑ „рө̆вйд” и-т хӑсналјӑ, иѓ ӑз єѓэбкэнт рөвйд ӑ-хоз ӑ рө̆вйд „ӑ”-т ӑлкӑлмӑзтӑм. Мйвєл иѓ ӑ рө̆вйд „I” фєлсӑбӑдўлт, єзэрт ӑзт фєл тўдом хӑсналнй єрєдєтй цэлјӑ сєрйнт, мєгхӑѓвӑ ӑ „И” бєтӳт ӑ хоссу ӑлӑкнӑк. Ӑ машшӑлхӑнгзѡк єшєтэбєн ӑ мӑцєдѡн абэцэт вєттєм ӑлӑпўл, ӑхол ӑ „Ѕ” ӑ „Dz”, ӑ „Ѓ” ӑ „Gy”, ӑ „Ј” ӑ „J”, ӑз „Љ” ӑз „Ly”, ӑз „Њ” ӑз „Ny”, ӑ „Ќ” пєдиг ӑ „Ty” хӑнгот jєлөлй, иѓ ӑз ө̆ссєш мӑѓӑрбӑн єлөфордўлѡ машшӑлхӑнгзѡ гонд нэлкү̆л лєірхӑтѡ.
A legnagyobb kihívást a magánhangzók jelentették, ugyanis a magyar nyelv többet tartalmaz, mint amennyi a standard cirill ábécében található, nem beszélve arról, hogy nincs a cirillben egy egységes, széles körben használt jel a magánhangzó hosszabbítására sem. A hosszú „Ó” esetében a már kikopott ómega betűt találtam alkalmasnak (ѡ, Ѡ), az „Ő” és „Ű” esetében a rövid alakokhoz pedig az „ө̆, Ө̆” és „ү̆, Ү̆” betűket kellett használnom, amik nem részei a Unicode karakterkészletnek, így kénytelen vagyok úgynevezett kombináló karaktert használni a megfelelő ékezet megjelenítéséhez. Az „A” hang esetében azt vettem alapul, hogy az orosz nyelv a „J” hang esetében a „rövid” i-t használja, így az egyébként rövid a-hoz a rövid á-t alkalmaztam. Mivel a rövid „I” felszabadult, ezért azt fel tudom használni eredeti célja szerint, meghagyva a „И” betűt a hosszú alaknak. A mássalhangzók esetében a macedón ábécét vettem alapul, ahol a „Ѕ” a „Dz”, a „Ѓ” a „Gy”, a „Ј” a „J”, az „Љ” az „Ly”, az „Њ” az „Ny”, a „Ќ” pedig a „Ty” hangot jelöli, így az összes magyarban előforduló mássalhangzó gond nélkül leírható.
Az eredeti bejegyzés 2021. június 19.-én lett közzétéve a Facebookon, onnan lett elmentve 2021. július 1.-én.