Megjelent a Firefox legújabb 148-as verziója, ami egy fontos mérföldkő azon az úton, melyen a Mozilla elindult az utóbbi időben.
A Mozilla vállalat új CEÓt kapott még tavaly, ezzel pedig törvényszerűen deklarálva lett az irány, amerre a vállalat az elkövetkezendő időszakban akar menni. Ez pedig nem más, mint az AI. Az AI az új lufi, melyet igyekszik minden cég meglovagolni, ami egy teljesen természetes dolog. a FOMO irtózatosan erős mozgatórugója a trendeknek, meg úgy általában a fejlődésnek is. Aki kimarad, lemarad. Az egyértelműség kedvéért tehát nem valamiféle misztikus, háttérben meghúzódó erőt keresek, amely a szálakat mozgatja, hanem sokkal inkább a piac törvényszerű működésével foglalkozom, és annak következményeivel.
Önmagában a Firefox 148 túl sok új feature-t nem kapott, viszont megjelent egy fontos újítás, méghozzá az, hogy a böngésző lényegében kapott egy AI killswitchet. Ami önmagában nem egy rossz dolog, de rávilágít dolgokra.
A jelenlegi vezető a Mozilla történelmében az első, aki nyíltan kimondja, hogy a függésük a Google-től probléma. Tudniillik, a Google fizet azért a Mozillának, hogy a keresője legyen az alapértelmezett a Firefoxban. Ezzel kapcsolatban az EU már tervezett intézkedéseket hozni, ugyanis ez igencsak versenyellenes a keresőmotorok piacán, hiszen a Google masszívan visszaél a monopol helyzetével így, ellehetetlenítve azt, hogy a versenytársak érvényesülni tudjanak. Ennek viszont mellékhatása, hogy lényegében a Mozilla csődbe menne, ha ez a deal megszűnne az EU nyomására.
Persze kérdéses, hogy ha a konkurencia azért tud fennmaradni, mert a piacvezető cég fizet érte, az a gyakorlatban mennyire jelent konkurenciát.
Az AI az új trend és az adat az új arany. Minden olyan cégnek, amelyek érdekelt az AI-ban, elemi érdeke, hogy az ő termékük legyen a jobb, a piacképesebb. Ez az AI esetében akkor tud megvalósulni, ha kellő mennyiségű adatot tudnak felhalmozni és hatékonyan fedolgozni. Ennek köszönhetően az AI modelljük megbízhatóbb és kifinomultabb lesz, pontosabb válaszokat fog tudni adni és a megbízhatósága is javul vele. Nincs is ebben semmi kirívó.
A gond végső soron ott kezdődik, hogy a tech cégek egyáltalán nem értik a konszenzus koncepcióját. Ez pedig kiegészül azzal, ahogyan a felhasználók döntő többsége teljesen leszarja az egészet. Nem foglalkoznak adatvédelmi kérdésekkel, nem böngészik át a szolgáltatások beállításait, stb. A cégek persze hivatkozhatnak arra, hogy mindenki számára lehetőség van kikapcsolni a személyes adatokat felhasználó funkicókat, csak ezt nem nagyon szokták a felhasználók orrára kötni. A felhasználó elfogadja, hogy a szolgáltatás „ingyen van” cserébe pedig minden személyes adatát, amely a használata során keletkeződik, begyűjti és az AI-t tanítja vele a Google, Meta, Apple, Microsoft és az összes többi cég, akik egymás közt is adják-veszik az adatokat.
Kisebbségben vannak azok, akiket foglalkoztat a téma, és akik akarnának tenni ellene, de ők önmagukban gyengék, magatehetetlenek, ha pedig minden szolgáltatásról lemondanak, mondván, hogy az emberek a „pénztárcájukkal szavaznak” azzal csak saját magukat lövik lábon, azzal, hogy a mindennapi életükhöz kritikus fontosságú információkhoz nem fognak hozzáférni. Ide tehát komoly állami szerepvállalás kellene, akik szigorú szabályozásokkal a megfelelő mederben tartják a dolgok menetét. Ugyanis hatékonyan csak az tud eredményt elérni. A bojkottálás olyan szintű öntudatosságot és elhivatottságot igényel, amit csak kevesen tudnak megoldani hosszútávon.
A korrekt megközelítés az lenne, ha nem opt out, hanem opt in rendszer lenne. Vagyis a szolgáltatás csak akkor kezdene el a személyes adatokat felhasználva profilozni, ha ahhoz egyértelműen hozzájárult a felhasználó. Ma ennek a fordítottja történik, amíg a felhasználó egyértelműen ki nem jelenti, hogy nem akarja megosztani a személyes adatait, addig szabad a vásár. De még egyszer: A felhasználók döntő többségét ez nem érdekli. A cégek pedig arra hivatkoznak, hogy a felhasználó a szolgáltatás használatával, és azzal, hogy a személyes profilozást nem kapcsolja ki, tudomásul veszi ezt, így nincs itt semmi probléma.
A böngészők legfőbb problémája a finanszírozás, finanszírozhatóság. Ez már a 90-es években eldőlt, amikor a Microsoft ingyen elérhetővé tette az Internet Explorert a Windows 95 felhasználók számára, ezzel pedig lényegében kinyírta a fizetős böngészők piacát, hiszen ki akarna fizetni a böngészőkért, ha van ingyenes alternatíva? Ezzel a Microsoft jelentősen visszaélt a monopol helyzetével, ugyanis az Internet Explorer ingyenességét a Windows 95 hatalmas sikerével finanszírozta, ami már akkor jelentősen piacvezető volt az asztali számítógépek piacán. Ezzel a Microsoft történelmének egyik legjelentősebb jogi vitája alakult ki, melynek végeredménye az a böngészőválasztó ablak lett, mely sokáig minden EU lakos meghatározó élménye volt a Windows telepítés és első üzembe helyezés egyik lépéseként. A gond csak az, hogy ettől még egy böngésző létrehozása, és főleg fenntartása sok munkaórát igényel, azt pedig finanszírozni kell valahogy, a szellemet pedig már nem lehet visszazárni a palackba.
A Firefox fénykora nagyjából 2010-2013 magasságában volt. A Mozilla volt kvázi az anti establishment szervezet az internet világában, akik küzdenek a Microsoft monopóliuma ellen és az internet semlegességéért és a nyílt webes szabványokért. A gond csak az, hogy akkoriban nem azért használtak annyival többen Firefoxot, mert a felhasználók annyival tudatosabban válogatták volna meg a böngészőt, vagy azért, mert technológiailag kiemelkedő lett volna, hanem egész egyszerűen azért, mert 2009-ig, a Chrome megjelenéséig, a Google folyamatosan promózta a Firefoxot. Ez persze legalább annyira piaci versenyt torzító tényező, mint a Microsoft ténykedése, meg is kapta érte a Google a büntit idővel, amikor már a Chrome-ot ajánlgatta fűnek fának. Hiszen pontosan ugyanazzal a monopóliummal élt vissza, mint a Microsoft, hiszen addigra, mire megjelent a Chrome, a Google már masszívan piacvezető volt az internetes keresők piacán. Így önmagában az, hogy a Google főoldalán folyamatosan reklámozva volt a Chrome, jelentősen megdobta az érdeklődést iránta. Akkor vált a Chrome piacvezetővé, azóta pedig a böngészők és a keresők piacán szerzett monopóliuma a Google-nek egymást erősítik, sőt, kiterjednek más piacokra, mint ahogy az történt az Android vagy a Gmail esetében is.
A böngészők finanszírozási dilemmájáról írtam korábban posztot. Mivel nem létezik a piacon kipróbált, bejáratott példa a probléma megoldására, vagyis arra, hogy hogyan lehet fenntartható üzleti modellt kialakítani egy böngésző köré a felhasználók személyes jogainak a megsértése nélkül, így az az írás inkább volt problémafelvetés és gondolatébresztő, mint sem konkrét megoldást kínáló útmutató. Ugyanis fogalmam sincs, mi lenne erre a helyzetre a jó megoldás, hogy honnan lehetne olyan stabil bevételt szerezni egy böngésző fejlesztéséhez, ami közben etikus is. Mint ahogy most sincs igazán jó ötletem.
A Chrome-ra nem igazán létezik alternatíva, ugyanis a legtöbb böngésző Chrome alapú. Amelyik nem, az pedig Firefox alapú, ahol a Mozilla jelenti a fő problémát, a Google-től való függésük és a felhasználói adatok gyűjtése az AI funkciókon keresztül. Ezen kívül pedig maximum a Safari létezik, mint alternatíva, de az kizárólag Apple eszközökön, és hát az Apple is ugyanúgy Big Tech, ugyanazokkal az ismerős problémákkal. Igaz, az ő esetük annyival jobb, hogy ők elvileg nem adják tovább az adatokat harmadik félnek, csak a saját termékeik fejlesztésére használják fel. Ezen kívül pedig ott vannak a még fejlesztés alatt álló alternatívák, amik ma a reményt jelentik, a Servo és a Ladybird.
Az internetes keresőmotorok esetén valamelyest jobb a helyzet, ott amellett, hogy vannak alternatívák, a Google keresője folyamatosan egyre rosszabb minőségű lett az évek során, így a saját tapasztalataim alapján a DuckDuckGo például könnyedén felveszi a versenyt vele.
A másik nagy falat pedig az e-mail. Ökölszabály, hogy ha egy termékért nem kell fizetned, ott te magad vagy a termék. Nincs ingyen ebéd.
Ahogyan ma megszoktuk, hogy a böngészők ingyen vannak, ugyanígy természetes dolognak vesszük, hogy az e-mail is csak úgy magától csapódik le a légkörből, holott a szolgáltatás infrastruktúrája tetemes összegekbe kerül. Ugyanakkor a prémium e-mail szolgáltatások piaca virágzik, igaz, még mindig nem eléggé, ahhoz, hogy a Gmail monopóliuma megdönthető legyen. Mindenesetre aki alternatívát szeretne, az tud válogatni, legyen szó akár a Proton Mail-ről, Fastmailről, Mailbox-ról, Tutáról vagy más alternatíváról. Bizonyos mértékig és bizonyos korlátozás mellett egyes szolgáltatók biztosítanak ingyenes csomagokat is, ha valaki nem akar vagy tud fizetni, aki minimális szinten levelezik, de fontos, hogy legyen egy címe, amivel tud regisztrálni mindenhova.
Ha csak annyit teszel meg ma, hogy lecseréled az alapértelmezett keresődet és az e-mail szolgáltatód, már sokat tettél egy szabadabb és jobb internetért. Ha van rá lehetőséged, érdemes egy fizetős e-mail szolgáltatást választani és érdemes valamelyik feltörekvő böngészőt támogatni adományokkal. Ez nem fogja azonnal megoldani a problémákat, de legalább a jó irányba tereli a dolgokat, apró lépésekben.