Rendkívül vegyes érzésekkel tölt el az utóbbi hónapok eseményei, mely a közlekedési tarifarendszer megújítása érdekében zajlik, és még egyelőre odébb van az alagút vége, de már látszódik a fény onnan.
Tulajdonképpen a történet az új megye- és országbérletek bevezetésével kezdődött, tavaly májusban. Az új bérleteknek vannak vitathatatlan előnyeik, hiszen több marad az emberek zsebében, a diákok pedig rendkívül olcsón, 90%-os kedvezménnyel tudnak utazni. Ezen túlmenően egyszerűsödött a kedvezmények rendszere, valamint az utazás sokkal rugalmasabbá vált, hiszen a régi vasúti bérlettel szemben nem csupán egyetlen fix szakaszon, hanem teljes megyében, vagy akár az egész országban van lehetőséget az utazásra egyetlen bérlettel. Illetve ettől a ponttól kezdve megszűnik a külön Volánbusz és MÁV bérlet is, szintén rugalmasabbá téve az utazást.
A teljes képhez viszont az is hozzá tartozik, hogy feltételezhetően a bérleteket azok tudják igazán kihasználni, akik rendszeresen vonatoznak/buszoznak, munkába vagy suliba. A munkába járóknak a munkába járás költségeit a munkáltató legalább 86%-ban köteles megtéríteni, bizonyos esetektől eltekintve. Ezzel együtt kijelenthető, hogy a döntő többsége azoknak, akik ilyen bérletet vesznek, jogosultak a megtérítésre. Miért lényeges ez? Mert így a teljes bérlet árának csak töredéke az, amit a dolgozóknak ténylegesen ki kell fizetnie, és mivel a korábbi bérlettel ellentétben ez nem fixen egy vonalra szól, így nekik lehetőségük van szinte ingyen utazni akár a szabadidejükben is.
Ez mindenképpen pozitív hír, ugyanakkor a nap végén valakinek mindig ki kell fizetnie a költségeket. És igazából itt jön a probléma is. A kormány deklarált célja az olcsó bérlettel, hogy minél több embert győzzön meg arról, hogy üljenek át az autóikból a tömegközlekedésre. A gond csak az, hogy az autó idáig is jóval drágább volt, hiszen a tankoláson túl különböző amortizációs költségek, adók, biztosítási költségek lépnek fel, tehát aki idáig is kitartott az autó mellett, azt nagy eséllyel nem az ár motiválta, hiszen ha az lenne a döntő tényező, akkor idáig is tömegközlekedéssel utaztak volna.
Joggal feltételezhető, hogy a fő szempontja az autósoknak inkább a gyorsaság és a kiszámíthatóság. Ebben pedig vannak komoly hiányosságai az országos közlekedési társaságoknak.
Az is világosan látszik, hogy Budapesten belül a tömegközlekedők aránya jóval magasabb, mint Budapest elővárosában. A BKK hiába élenjáró a szolgáltatás színvonalában, szolgáltatási területük korlátozott. Tény, hogy a Volánbusz rengeteg új járművel fiatalította meg a flottáját, mely jelentős javulást eredményezett Budapest elővárosában, de közben pedig az agglomerációs közlekedés gerincét jelentő HÉV vonalakat 50-60 éves szerelvények szolgálják ki, a vasúton pedig rendszeresek a késések jármű- vagy pályahiba következtében, ezek pedig jelentősen rontják a szolgáltatás pontosságát és megbízhatóságát. Így aki nem akarja a munkába járását ezektől függővé tenni, az bizony előbb vagy utóbb alternatívák után fog nézelődni, ami ideális esetben lehet a bicikli is, de jellemzően inkább az autó jelenti a menekülőutat.
És akkor vissza is kanyarodom gondolatmenetem elejére, az emberek pontos, megbízható szolgáltatást akarnak, ami viszont a járműpark megújítását, megfelelő, rendszeres karbantartását, valamint az infrastruktúra karbantartását igényli, ez pedig rengeteg pénzt jelent. Na, ez az, ami eddig sem volt meg, ezek után pedig sokkal rosszabb lesz a helyzet, hiszen még ennyi önálló forrással sem fognak rendelkezni a szolgáltatók, mint idáig, ennek következtében pedig teljes egészében a mindenkori felelős minisztérium pillanatnyi szeszélyein és politikai érdekein fog múlni, hogy hol milyen volumenű fejlesztés vagy javítás valósulhat meg.
Ez tehát az ára az olcsó bérletnek.
Hiszen gondoljunk vissza, a tavaly decemberi mizéria sem lett volna a Budapest bérlet körül, ha egyébként a minisztérium nem zsarolási potenciálként tekintene az általuk fizetett normatívára. Illetve ha annak az összege érdemben fedezni tudná a közlekedés költségeit, annak a betömése ugyanis évente száz milliárdos kiadást jelent a Főváros számára, amit számtalan más célra is fordíthatnának, közterek felújítására, szociális kiadásokra, stb. Ez is az ára az olcsó bérletnek. Persze ez idáig is fennállt, mint probléma, de az árak mesterséges alacsonyan tartása egész biztosan nem javít az arányokon a jövőben sem.