Hosszú ideje érlelődik bennem a gondolat, hogy a szupermarketek és diszkontok, mint bolti formátum, mennyire rosszul működnek, és mennyi járulékos probléma akad velük, ezeket próbálom most a teljesség igénye nélkül összeszedni, ahogy épp eszembe jutnak sorban:
Először is, az ilyen típusú boltok (pl. Spar, Lidl, Aldi, stb.) a modern kori kapitalizmus termékei. Úgy lettek megalkotva, hogy a fogyasztói társadalom igényeit jól kiszolgálja, bármi áron.
Az elcsépelt szójátékon túl ezt érdemes szó szerint érteni, mert tényleg semmi más nem számít, csak az, hogy a lehető legkevesebb ráfordítással a lehető legtöbb árut adhassák el, ez pedig olyan járulékos problémákkal jár, mint például az, hogy egy raktárban kell szűk folyosók közt cikázni végig, a többi vásárló között, akik próbálják megszerezni a hőn áhított áruikat, sokszor önhibájukon kívül akadályozva ezzel a többi vásárló gördülékeny haladását. Ezért persze sokan sokfelé elküldik őket gondolatban – én is gyakran bele esek ebbe a hibába – pedig erről a legkevésbé tehetnek, hogy a bolt felépítése és a polcok elrendezése ebbe kényszeríti őket. Ez abból ered, hogy így sok pénzt meg tudnak spórolni, hiszen a raktár gyakorlatilag maga az üzlethelyiség, legfeljebb egy vásárlók elől elzárt kisebb puffer zóna működik még azon túl, de alapjaiban véve a vásárlók által használt tér az maga a raktár. Ezen felül elegendő csupán néhány árufeltöltőt foglalkoztatni, az áru levételét, kiválogatását, stb. már a vevő végzi.
Itt jön képbe egy újabb sarkalatos pont: a csomagolás.
Modern világunk egyik fő problematikája az, hogy képtelenek vagyunk harmóniában élni a természet körforgásával. Olyan nyersanyagokat igénylünk, melyek csak nehezen állíthatók elő (ebből kifolyólag pedig környezetszennyezéssel jár az előállításuk, hiszen a felhalmozódó melléktermékkel – „hulladékkal” – a természet nem tud mit kezdeni, nem tudja feldolgozni, sőt egyenesen pusztítja is azt az eldobása – ilyen mondjuk egy lítium akku, vagy egy komplex eszköz, mint a számítógép) és mellette olyan melléktermékekkel jár a felhasználásuk a kész terméknek, amikkel szintén nem tud mit kezdeni a természet – erre tipikus példa a csomagolás. A műagyag arra lett kifejlesztve, hogy örök időkre megmaradó anyagként funkcionáljon, ehhez képest felettébb módon logikátlan azt egyszer használatos dolgok legyártására használni: a műanyag csomagolás csak addig fontos, amíg haza nem visszük benne az árut, és el nem fogyasztjuk, onnantól viszont csak felesleg, amivel nem tudunk mit kezdeni, és csak az optimális esetben lesz belőle valamit: amennyiben megfelelően megtisztítják és begyűjtik, lehetőség van az újrahasznosításra, és az újbóli csomagolóanyag előállítására.
De tegye fel a kezét az, aki minden egyes általa generált műagyag hulladékot kellő szakszerűséggel tisztított meg és gyűjtött össze, azért, hogy az visszakerülhessen ebbe a természettől teljesen független, önálló körforgásba!
Gazdaságilag és a szupermarketek szempontjából viszont fontos a csomagolás. Egyrészt ez által tudnak tartós élelmiszereket árusítani, amik napokig, vagy akár hetekig is elállnak a polcokon, másrészt pedig a csomagolás feliratai által lehet vásárlásra ösztönző benyomásokat kelteni a vásárlóban.
Tovább haladva még egy problematika, hogy amennyiben egy termék még sincs becsomagolva árusítva – ilyen például a zöldség, gyümölcs – azt sem veszi meg mindig szívesen az ember, miután azt nem szakszerűen kezelték, hanem csak ki vannak téve a pultra, és mindenki azt csinál velük, amit akar. Emiatt mindig kukába megy valamennyi áru, melyet összefogdostak, összenyomtak, összetörtek, stb. Pazarlás, és nem jó.
Én azt tartom az ideális állapotnak, hogyha olyan boltban tud vásárolni az ember, ahol pultos kiszolgálás van, mert egyrészt nem idegenedik el az ember a többitől, hiszen emberi interakció árán jut hozzá a termékhez – az eladónak megmondja mit kér, az odaadja, kifizeti, viszlát – ideális esetben a pultot sorban állással lehet megközelíteni, azaz nem mindenki keresztül kasul rohangál, mint a mérgezett egér, azt keresve, hogy épp melyik polcra rejtették el az akciós lisztet, vagy akármi mást. – És persze nem utolsó sorban szakszerű, gondos kezek által kezelt terméket kap kézhez, az árukiadás ilyen értelemben jóval kontrolláltabban működik, ami elvben minimalizálni tudja az élelmiszerpazarlást is.
Persze ez azzal jár, hogy így minden dologért külön boltba kell menni, ami kényelmetlenséggel járhat, illetve nem lehetne ezáltal hetekre előre „bespájzolni” élelmiszerekkel, mintha csak folytonost készülnénk a világvégére, ami viszont be is következik, ha nem vagyunk képesek felülkerekedni a lustaságunkon és a rossz szokásainkon – mint amilyen ez is. Ha sűrűbben vásárolnánk, tudatosan nem diszkontokból, és tudatosan környezetbarát termékeket, azzal ugyan több utánajárást és több kiadást veszünk a nyakunkba, de muszáj választanunk, vagy ez, vagy az egyre kényelmetlenebb légkör, amit okozunk a problémák ignorálásával.
Ja és még egy: Ha tudatosan nem szupermarketben vásárolsz, hanem különálló, hagyományos boltokban, azzal a gazdaságot is erősítheted. Mégpedig azzal, hogy nem egy multit, hanem egy helyi kisvállalkozást támogatsz, ahol ugyan drágábban tudsz vásárolni, de cserébe nem erősíted tovább az egyenlőtlenséget, és a péknek sem kell arra kényszerülnie, hogy alacsony bérért, rossz munkaidőben, egész nap a szupermarketben kelljen robotolnia árufeltöltőként vagy pénztárosként, hanem az általa kitanult szakmát hasznosíthatja, a saját munkahelyén, ahol a saját céljait valósíthatja meg, ahol így közvetlenül is érdekelt az üzlet sikereiben, mert azonnali visszacsatolást kap azáltal, hogy több a vevő. Ezzel az egyén stabilabb, biztosabb megélhetést kaphat, könnyebben tud a saját lábán állni, és ezáltal összességében az egész társadalom is válságállóbb, összetartóbb lehet.
Én ezért is vásárolok mindig a közeli pékségben, és egyre inkább szokom le arról, hogy bármilyen pékárut szupermarketben vegyek, mert úgy gondolom, hogy a tudatos fogyasztással tudom érdemben formálni a világot, amely körülvesz engem. Sajnos számomra megfelelő zöldségest és hentest még nem találtam a környéken, de ezen a témán is rajta vagyok, hogy hogyan tudjam úgy formálni az életmódomat, hogy abba beleilleszthessem ezeket is.