A szaturnália ókori római ünnep, melyet december 17.-én tartottak, sokszor több napon, vagy akár egy héten át, egészen december 25.-ig. Ekkor Szaturnusz isten tiszteletére rendeztek különféle ünnepségeket, bulikat, hiszen közeledett a téli napforduló, mely egyet jelentett azzal, hogy azt követően már egyre hosszabbak lettek a nappalok, és rövidebbek az éjszakák! Ilyenkor az emberek különféle örökzöld ágakat gyűjtöttek össze, mely az életet szimbolizálta, és ezekkel dekorálták ki az otthonaikat, ezzel szimbolikusan elűzve a sötétet, az ártó szellemeket, és a halált. Mindennek a mai megfelelője a keresztény egyház által, az ünnep kisajátítása céljából kreált esemény, azaz a karácsony, illetve a karácsonyfa.
A karácsonyfával kapcsolatban pedig manapság egyre inkább a fenntarthatóság jut eszünkbe, hogy hogyan lehetne úgy megtartani eme ünnepséget, hogy az a lehető legkisebb mértékben ártson a bolygónknak. Ennek kapcsán él egy olyan felfogás, miszerint megfontolandó dolog műfenyőt venni, ezzel ugyanis megmenthetjük a fenyőfákat, amiket így nem vágnak ki.
Sajnos viszont a műfenyő, mivel nem él, nem lélekzik, nem képes megkötni a levegő széndioxid tartalmát, de emellett az alapanyagául szolgáló műanyag legyártása, majd a késztermék gyakran kontinenseket átívelő szállítása által okozott károsanyag kibocsátás igencsak megkérdőjelezi azt, valóban ez-e a környezettudatos megoldás. Ugyanis az élő fa amellett, hogy nyilvánvalóan műanyagmentes, lebomló, nem jár hosszú távon hulladékkal, élettartama során megköti a széndioxidot, és ma már szinte csak direkt e célra termesztett fajtákat lehet kapni, így nem csökken a kivágásuk által az erdők mérete. Emellett pedig a helyi termelőt is képesek vagyunk a vásárlásával támogatni, adott esetben egy távol-keleti nagy műanyagipari gyár helyett – ez is egy szempont.
Egy másik, már az ókorban is létező szokás ilyenkor a lakomák mellett az ajándékozás volt, mely szintén a mai napig létező hagyomány. Ha a fenntarthatóságot tartjuk szem előtt, ilyenkor érdemes elgondolkodni a díszes csomagolások elhagyásán, illetve a kézzel készült dolgok előtérbe helyezésén, vagy egyáltalán a tárgyi ajándékok teljes nélkülözésén, hiszen ajándék lehet akár az időnk vagy a figyelmünk is, melyet a másik embernek szentelünk. A lakomázásnak pedig leginkább a járványhelyzet lehet nehezítője, különösen szem előtt tartva idősebb családtagokat, akik fokozottan veszélyeztetettek a vírusokkal szemben, így azt is érdemes csak a szűk családi körben megtartani.
Ezekkel a gondolatokkal szeretnék tehát kellemes ünnepeket kívánni mindenkinek!