Elérkezett az év vége, amikor is amellett, hogy az elmúlt év történéseire emlékezünk vissza, az új év kihívásaira is igyekszünk felkészülni, különböző terveket és stratégiákat kidolgozni. Az új év egy új oldal életünk útján, ami alkalmat teremt arra, hogy új irányokat vegyünk fel, vagy felülvizsgáljuk eddigi szokásainkat, életünket, mi az, amin érdemes lehet változtatni, alakítani. Márpedig a XXI. század talán már a kezdetektől fogva is erről szólt, hogy felülvizsgáljuk minden eddigi szokásainkat, hiszen a környezetünk, és főleg az emberi civilizáció veszélyben van, ahogy az emberi faj ma ismert szerepe ebben a környezetben is, melyet a közelgő klímakatasztrófa okozhat, és amiért egyes egyedül magunkat okolhatjuk. Ez a poszt viszont nem a klímavédelemről fog szólni, bár itt is szó lesz bizonyos lábnyomokról, de ezúttal az egyén digitális lábnyoma lesz fókuszban.
A digitális lábnyom nem más, mint mindaz az adathalmaz, amit az össz globális internet a mi személyünkhöz köt, és akárcsak az ökológiai lábnyomunk, úgy ez is szabályozható, szabályozandó, és ha túl nagyra nő, az bizony különböző bajok okozója lehet, és hasonlóan az ökológiai lábnyomunkhoz, többnyire ez sem jár közvetlen visszacsatolással. Az internet jelentősen átalakult az elmúlt 20 évben. Amellett, hogy az általa nyújtott lehetőségek száma kvázi végtelenszeresére nőtt, egyik meghatározó életterünkké vált, amivel együtt kell élnünk, akár önszántunkból tesszük, akár nem. Ugyanis míg 20 évvel ezelőtt az internetre való felcsatlakozás egy tudatos lépés volt, és csak arra az időintervallumra szólt, amíg egy feladatot el akartunk végezni, addig mára az online jelenlét folyamatossá vált, és csak akkor nincs online az ember, ha tudatosan akar lecsatlakozni. Ez egy jelentős váltás, amely szemléletbeli változást is megkövetel. Emellett pedig a lehetőségek, szolgáltatások száma is drasztikusan megnőtt, csak chat szolgáltatásokból több tucat létezik, a legkülönfélébb célokkal létrehozva. Általában ezek a szolgáltatások látszólag egy-egy elkülönült szigetei az internet végtelennek tűnő óceánjának, de ez csak látszólagos, ugyanis megannyi internetből élő cég létezik, melyek arra hivatottak, hogy ezeket a szigeteket összekössék, összekapcsolják, hogy egy nagy, egybefüggő hálózattá válhasson, ahol mindenki mindenkit elér, a nap bármely pontjában.
Van ennek azonban egy komoly hátulütője, ugyanis ma még nem feltétlen alakultak ki az internet világában azok a normák, amely mentén az internetből élő valamennyi cég tisztán, etikusan, és főleg teljes egészében transzparens módon kezelné az általuk felhalmozott, az internet felhasználói által generált adatokat. A GDPR többek között erre próbálna megoldást nyújtani az Európai Unió szintjén, hogy szabályozza, korlátozza azokat a vadhajtásokat, melyek kerékkötői annak, hogy az ember az interneten is egy olyan térben létezhessen, ahol számára átlátható minden információáramlás, és ahol értelmezhető, hogy mi miért van. Hogy egy egyszerű példát mondjak: ha regisztrálsz tíz egymástól független internetes oldalon ugyanazzal az e-mail címmel, nincs garancia arra, hogy ezek az oldalak nem fogják egymás között összekapcsolni az adatbázisuk rád vonatkozó részeit, azáltal, hogy ugyanaz az email címes, ugyanaz a cég jelenít meg a felületeiken reklámokat, vagy ugyanaz a cég profilozza az adott oldalon töltött időnket és interakcióinkat, például azzal a céllal, hogy ötleteket adjon az oldal üzemeltetőjének, hogy min lehetne változtatnia a weblapján, hogy a felhasználók zöme által keresett tartalom kevesebb kattintással is elérhetővé váljon.
Mindennek semmi akadálya nincs, ezt pedig előszeretettel ki is használják az olyan cégek, mint amilyen a Google vagy a Meta. A Google az internetes reklámforgalom tekintélyes szeletét birtokolja, így elég sok weboldallal össze van kötve, azokon keresztül pedig képes profilozni a felhasználó minden interakcióját – persze amennyiben ezt nem igyekszik az ember minden lehetőségével élve korlátozni, amennyiben a böngészője rendelkezik a megfelelő beállításokkal és bővítményekkel egyaránt. Létezik egy bizonyos „shadow profile”, azaz árnyékprofil névre hallgató fogalom, melynek a lényege, hogy 1-1 cég képes úgy is profilozni téged, hogy te egyébként nem regisztráltál semelyik szolgáltatásukra. Ilyenkor több adatot vesznek alapul: IP cím, e-mail, számítógép paraméterei, stb. Ez alapján pl a Meta akkor is képes lesz készíteni egy reklámprofilt, ha egyébként nem vagy fent Facebookon. Természetesen továbbra is léteznek olyan szolgáltatások, melyek tudatosan maradnak ki ebből az információáramlásból, ezek jellemzően privacy-orientált, fizetős megoldások, ami ironikus, hisz valamikor régen az ő üzleti modelljük volt az alap. Ilyen például a ProtonMail, Telegram, Mega, stb.
Van a digitális lábnyomnak egy másik fele is: Amellett, hogy naivan túl sok adatot engedünk generálni ezeknek a cégeknek, emellett még azt is megengedjünk nekik, hogy túl nagy mértékben befolyásoljon minket, ez pedig különösen igaz a Facebookra. Számukra az az elsődleges cél, hogy a felületükön a lehető legtöbb interakció történjen: like, megosztás, kommentelés. Ez akkor történik, ha az általunk látott feed képes olyan tartalmat felmutatni, mely megüti az ingerküszöbünket, annyira, hogy oda kommenteljünk valamit egy nekünk tetsző, vagy éppen ellenszenvet kiváltó cikk alá, vagy megosszuk azt, hogy több emberhez eljusson, még több reakciót kiváltva az internet népéből.
Eközben szponzorált posztokat látunk orrvérzésig, melyekért bárki fizethet, így bárki bárkinek a feedjébe belekerülhet, akár ismeri az illetőt, akár nem. És talán ez az egyik legnagyobb baja a Facebooknak manapság, hogy ezt helyezi a fókuszba, nem pedig azt a célt, melyet eredetileg képviselt, hogy a távoli ismerősökkel, családtagokkal, volt osztálytársakkal, kollégákkal tarthassuk online a kapcsolatot, mintegy kiterjesztve azt a teret, melyben a személyes kapcsolatainkat ápoljuk, hogy így több emberrel tudjunk akár napi szinten kommunikálni, még akkor is, ha egyébként a valós térben több száz kilométer van közöttük. Helyette szponzorált tartalmakat látunk, melyhez minimális személyes kötődésünk van, az ismerőseink posztjai így rendre háttérbe szorulnak, pláne ha a Facebook algoritmusa azt nem tartja elég megosztónak vagy relevánsnak számunkra. Én az utóbbi időben folyamatosan azt éreztem, hogy gyakorlatilag teljes egészében elvesztettem a kontrollomat a személyesnek nevezett hírfolyamom felett, hiszen nagyrészt olyan posztokat látok, amik tökre nem érdekelnek, vagy kifejezetten bosszantóak, provokatívak. Erre jó példa, hogy a jelenleg regnáló kormány iszonyatos pénzeket öl abba, hogy lehetőség szerint minden állampolgárhoz eljuttassák a propagandájukat, ilyenkor pedig csak egy extra az, ha a konkurens pártok kommunikációit ki tudják szorítani az internet virtuális üzenőfalából. Természetesen léteznek eszközök, amelyeket a Facebook nyújt a felhasználóik számára: a szponzorált tartalmakat meg lehet jelölni érdektelennek, zavarónak, spam-nek, stb. de egy idő után kénytelen voltam belátni, hogy ez nem más, mint szélmalomharc, ugyanis a Facebook mintha jobban akarná tudni, mi a számomra releváns tartalom, mint én magam, és hiába próbálom visszaszorítani a fake news-okat, a propagandát, minduntalan jön az utánpótlás.
Be kellett látnom tehát, hogy a Facebook nem az a felület, ahol az ember egy olyan személyes teret képes létrehozni, melyen a számára fontos személyekkel való kapcsolattartás az elsődleges, ahol nem relevánsak a gondolatai, melyeket megoszt, mert a legfontosabb az, hogy ki mennyi (anyagi) erőforrást képes mozgósítani annak érdekében, hogy számára ismeretlen emberekhez eljuthasson. Ezért is kezdtem el (újból) a blog írást, alternatívát teremtve saját magam számára, hogy egy nem kívánatos elemet eltávolíthassak az életemből.
És ezzel el is jutottam újévi fogadalmam tárgyához: 2022 legvégére teljes egészében inaktiválni vagy törölni fogom minden fiókomat, amely a Meta cég bármely termékéhez kötődik. Azaz a 2023-as év első napját már Facebook, Messenger és Instagram fiókok használata nélkül kívánom elkezdeni.
Az ok, amiért ezt most a nagy nyilvánosság elé tárom az, hogy egyrészt az elmúlt bő 1 évben gyakorlatilag csak azért lógtam a Facebookon, hogy mások számára elérhető legyek, nem pedig azért, mert én magam akartam jelen lenni ott, így tehát az ottlétet én tehernek érzem. Annak érdekében, hogy az inaktiválás kevés kompromisszummal járjon, mindenki együttműködése egyaránt fontos számomra a cél elérése érdekében. A megjelölt dátumig tehát, aki úgy érzi, hogy fontos vagy hasznos kapcsolatban maradnia velem, keressen fel bármilyen olyan alternatíván, melyet nyújtani tudok számára. Másrészt pedig fontosnak érzem azt, hogy tudatosítsam az emberekben, hogy az interneten is fontos a tudatos tartalomfogyasztás, hogy a személyes adataink védelme egy érték, amihez jogunk van, és hogy mindig mindenre vannak működő alternatívák, akármennyire is megkerülhetetlennek vagy leválthatatlannak tűnik valaminek a használata.
Így tehát a Messenger helyett Telegramon, LINE-on, iMessage-en, vagy szimplán csak SMS-ben és telefonon leszek közvetlen elérhető, azt a szerepkört, melyet a hírfolyamom töltött be, már most is a blogom vette át, melynek van működő rss feed-je is (usbee.hu/feed/ linken), így nem kell folyamatosan a weboldalt böngészni, bőven elég azt beállítani egy RSS appban, ahol egy hírfolyamban fog utána megjelenni minden bejegyzésem, akárcsak egy Facebook poszt. Csak itt a hírfolyamodat 100%-ban te kontrollálod.