Ez egy reakció egy HVG cikkre, amely kommentként indult, de olyan terjedelmes lett, hogy inkább blogbejegyzést szentelek neki, így elmentve magamnak is az utókor számára, hogy ne vesszen el a Facebook végtelen kommenttengerében. Szóval érdemes azt elolvasni elsőnek, hogy kontextusba kerüljön ezen bejegyzés!
„Keveset teszünk félre”
Keveset teszek félre (mondjuk ez relatív) mert kevés a fizetésem.
És valóban, ha váltanom kellene munkahelyet, ahol valamivel kevesebbet keresnék, akkor ahhoz igazítanám a kiadásaimat is, de ennyi erővel havi 50 ezerből is meg lehetne élni valahogy, hiszen evidens, hogy az ember a lehetőségeihez igazítja a költekezéseit, de akkor ennyi erővel mindenki éljen remete életmódot, és marha sok pénzt meg tud takarítani, más kérdés, hogy élet-e egyáltalán az, és hogy mire megy az ember a rengeteg megtakarításával, ha semmire nem költ, csak halmozza a pénzt?
Pláne hogy a gazdaság totálisan a fogyasztásra van beállítva, és az infláció miatt eleve nem is célszerű halmozni a pénzt, inkább befektetéseket érdemes keresni, de csak ha van miből, és az embernek van olyan pénze, amit tud akár évekre nélkülözni – és mivel a magyar lakosság kb háromnegyede a magyar átlag alatt keres, így ez ma itthon azért aránylag luxus kategória.
A csúcsmobilos példa is sántít, népszerű közhely mindig a mobillal példálózni, olyan ez, mint az amerikaiaknak az avokádókrém. Csak kérdem én, ha valaki mondjuk önálló lakásra törekszik, aminek a költsége minden hónapban 1-1 új jobb minőségű mobil ára, akkor egyetlen mobil megvétele hogyan is okoz komoly anyagi többletet?
Ha valakinek ahhoz túl kevés pénze van, hogy mondjuk lakást vegyen, de ahhoz „túl sok”, hogy élete végéig csak spórolgasson, és nélkülözzön, akkor mi értelme van a spórolásnak, ha a céljait úgysem éri el? Vagy olyan eszközökkel éri el (pl öröklés) ami amúgy is teljesen független a spórolástól.
Az impulzív vásárlással, mint felvetéssel tökéletesen egyetértek.
Mondjuk az is hozzátartozik ehhez, hogy a komplett kereskedelem arra épít, hogy a vágyaid és érzéseid alapján vásárolj, erre épül minden reklám, minden márka, minden csomagolás, minden, ami megkülönböztetésre, kiemelésre, csábításra szolgál. Ez van, ebben élünk, ez ellen nehéz mit tenni.
Én egyébként pontosan követem a kiadásaimat, igyekszem elemezni, hogy mikor mire ment el a sok pénz, és próbálom úgy optimalizálni, hogy kiegyensúlyozottak legyenek a hónapok, ne legyenek nagy kilengések.
Ezzel együtt igyekszem úgy megtakarítani, hogy az a lehetőségeimhez képest ne legyen se túl kevés, se túl sok.
Ha az embernek nincs megtakarítása, az nyilvánvalóan rossz, de ha az ember aránytalanul sokat takarít meg, az sem jobb, hiszen akkor ugyan sok pénze van, de semmire nem kezd vele, elinflálódik, és úgy telnek el az embernek a hónapjai, hogy csak gyűjt és gyűjt, de semmire nem használja, nem használja ki a lehetőségeit, és ez szerintem legalább annyira rossz, mint megtakarítások nélkül tengődni.
Ha mondjuk valaki 50 éves koráig megállás nélkül gürizik, és megállás nélkül csak spórol és nélkülöz, akkor tök jó, hogy sok pénze lett, de mit kezd vele?
Meg tudja venni az elszalasztott éveket belőle?