„Sikeresen működik az új villamosbarát lámpaprogram a Nagykörúton”
Ezzel a címmel tette közzé a BKK az azóta már törölt bejegyzését weboldalukon, mely büszkén hirdette, hogy 2012 év februárjától kezdve, Uniós támogatással (kb. 44 millió forint) átprogramozásra került a Nagykörút összes jelzőlámpája, mely a villamosok számára zavartalan, gördülékeny, és ami a legfontosabb, egyenletes, menetrendszerű haladást biztosított, hiszen a lámpák ciklusidejét úgy hangolták be, hogy azok egyetlen másodpercre se tartsák fel feleslegesen a villamosokat.
Ez nem is volt indokolatlan intézkedés, hiszen a „négyeshatos” néven is közismert, a városi közlekedés egyik legfontosabb, legnagyobb forgalmú, európai szinten is egyik legforgalmasabb villamosviszonylat-párosa, adottságaiból fakadóan rendkívül sűrűn, a budapesti metróüzemhez mérhető gyakorisággal közlekedik.
Ha a kettes metró mondjuk azért ácsorog egy helyben akár csak 1 percet is a Pillangó utcánál, mert a végállomás tele van, vagy jármű hibásodik meg, és azt kell eltávolítani a pályáról, az emberek már nyugtalanul fészkelődnek dámajáték táblát idéző mintázattal felszerelt üléseiken, hiszen nem ehhez vannak hozzászokva, és értetlenül állnak a jelenség előtt, amikor egy teljesen zárt pályán közlekedő jármű nem képes akadálymentesen folytatni útját az áhított úti cél felé.
Sajnos a villamos közel sem ennyire zárt rendszerű üzem, ez egy természetes adottsága a legtöbb felszíni közlekedési eszköznek, ez ellen nem is érdemes mit tenni, ugyanakkor számos eszköz létezik, mellyel ezt a zavarérzékenységet jelentősen javítani lehet. Ott van például a nagyvasút. Ki látott már vonatot ácsorogni a sorompó mellett, mert azon éppen autók forgataga masírozott volna át a síneken keresztül?
Senki!
Miért nem? Mert lényegesen egyszerűbb és biztonságosabb úgy működtetni a sorompókat, hogy azok a vonat közeledtével lecsukódjanak, és így szabad utat adjanak a fényes síneken sikló hatalmas vasszörnyetegnek, hogy az fékezés nélkül, zavartalanul haladhasson át az érintett csomópontokon, ideális esetben úgy, hogy azon oda nem illő elem ne tartózkodhasson.
Szerencsére a villamosok lényegesen könnyebben kezelhető jószágok, noha így sem bölcs dolog eléjük kerülni ha azok elérték legnagyobb megengedett sebességüket. Ugyanakkor, mint minden menetrendet szigorúan betartó közlekedési eszköznek, úgy ezeknek a sárga teremtményeknek is szűkre szabott ciklusidőket kell követniük, már csak azért is, mert ha erre képtelenek, az komoly fennakadásokat jelent a forgalom számára: a villamos nem éri el a zöldet, nem jut át a kereszteződésen, ezzel a mögötte jövő sem lesz képes beállni a megállóba, a közlekedés akadozottá válik, az emberek pedig türelmetlenkednek, egyes esetekben méltatlankodásuknak is hangot adnak – „miért nem jön?” – „miért nem megy?” – „miért állt meg?” – „miért…?” – kérdések végtelen sorát tehetik fel ilyenkor az arra járó emberek.
De térjünk rá a lényegre:
Karácsony Gergely, Budapest főpolgármestere egyeztetve különböző civil szervezetekkel – azaz kizárólag egyetlen eggyel, a Magyar Autóklubbal, figyelmen kívül hagyva minden más, a témában érintett szervezetet – döntéseket hozott a Főváros közlekedéseit érintő döntésekben, melyet nem is olyan rég nyilvánosság elé tárt, és amely ezen bejegyzésem írásának is motivációja. Ennek több pontja is van, én egyet emelnék ki közülük, mely talán a legjobban reprezentálja azt, miért problémás nagyjából minden, ami a bejelentéssel, illetve a témával kapcsolatos.
Először is, az, hogy egyetlen civil szervezetet hívnak meg a tényleges egyeztetésre, önmagában is súlyos probléma. Ezzel a felmerülő érvek, véleményezések, ötletelések erősen részrehajlókká válnak, azáltal, hogy a társadalom csupán egyetlen szeglete képviselteti magát egy ilyen, mindenki életvitelét érintő döntéssorozatban, magától értetődően eredményezi ezen csoport jelentős felülreprezentáltságát, valamint mindenki más igényeinek a figyelmen kívül hagyását egyaránt!
2019 őszén Karácsony Gergely a változást ígérte meg, méghozzá minden budapesti lakosnak, azoknak is, akik nem rá szavaztak, sőt, azoknak is, akik a Fidesz jelöltjére húztak x-et. Ez egy szép gondolat volt akkor, hogy minden budapesti lakos egyaránt figyelembe legyen véve a város döntéseinek során, hogy mindenki azt érezhesse, ez a város érte is van, és mindenki másért is, aki itt keresi meg és költi is el a kenyérre valót, függetlenül minden ideológiától vagy vallástól.
Ehhez képest most, 9 évvel a bejegyzésem bevezetőjében felemlegetett intézkedést követően szinte ugyanoda jutottunk vissza, ahonnan indultunk: a közlekedésben lélekszámban kisebbségben levő, ráadásul összetételében jó részt nem is helyi lakosságú autós közösség kerül előtérbe a többség érdekével szemben. Mindezt bármiféle szakmai megalapozottság nélkül, az érintett civil szervezetek bevonása nélkül, a környezetvédelem figyelembevétele nélkül, – miután nagy dérrel-dúrral meg lett hirdetve a klímakatasztrófa, mely akkor úgy tűnt még, hogy üres politikai szlogen helyett valódi értéke lesz az eljövendő öt év politikájának, amely minden ezt követő döntésben szerepet kap, és amely minden döntésben szempontként lesz figyelembe véve – pusztán politikai hasznot remélve lett meghozva, szembe köpve mindazt, ami értékes, ami természetes és ami budapesti.
És azt még meg sem említettem, hogy a körúti biciklisáv, amely eredetileg ideiglenesen lett létrehozva – és amely a megfelelő civilek megfelelő súlyú lobbierejének hála véglegesítésre került ugyan, de azóta több helyen is módosítva lett, hasonlóan popularista megfontolások mentén, megkapva jelenlegi kacifántos nyomvonalát, melyet nehezen lehetne biztonságosnak vagy akár átgondoltnak nevezni – újból áldozatául esett a politikai haszonszerzésnek, ugyanis újabb szakasza fog várhatóan a járdára költözni, amely önmagában még nem lenne probléma, ha nem kellene emiatt a járda és az autóút között ide-oda kacskaringózni, feleslegesen bonyolulttá és veszélyessé téve a bringás közlekedést. Mindezt azért, hogy egyetlen szakaszon az autósok két sávban is tudjanak közlekedni, amely ugyan érdemben nem javít a tetemes mennyiségű autók okozta folyamatos dugókon, ellenben el lehet mondani, hogy valamit csináltak az ügy érdekében. Pótcselekvés.
Az igazi problémamegoldást egy alapvető szemléletváltás jelentene, ahol az emberek tudatosan és következetesen kérdőjelezik meg mindazt, amely ez idáig természetesnek tűnő szokásaikká váltak. Ha felismerik azok negatív következményeit és rádöbbennek arra, hogy nem a dugóban ülnek, hanem ők maguk jelentik a dugót. Ha felismerik azt, hogy a folyamatos haladás illúziójáért feláldoznak mindent, vagy hogy néha jobb lenne megállni, és élni, mint folyamatosan csak szaladni előre minduntalan taposva a mókuskereket. Ha a nagykörút nem csupán egy közlekedési folyosó lenne, hanem élettér, ahol érdemes megállni, leülni, meginni egy kávét. Ahol a több rétegbe becsomagolt, sokszorosan feldolgozott, hatalmas ökológiai lábnyomú, de azonnal megvehető, azonnal megehető, gyorsaságot és praktikusságot ígérő étel helyett gondosan tálalt, helyben készült, friss desszertet vesz az ember, mert tudja, hogy nem csupán a környezet, de a helyi gazdaság, a helyi vállalkozások jövője is fontos. Mert ezt teszi a tudatos, környezetét védő ember, különösen ebben a pandémia által megtépázott, az ember által jelentősen szennyezett világban.
Él, és enged másokat élni.
A témában megszólaló személyek és szervezetek:
Vitézy Dávid (Facebook poszt), Magyar Kerékpárosklub (Facebook poszt), VEKE (Facebook poszt)